Öntudat és lelkiismeret

Bajban vagyunk az olasz “coscienza” fordításával. A szótárban ilyen jelentéseket találunk: tudat, öntudat, eszmélet, lelkiismeret.  Szóval legalább két szót kellene mindig írnunk: tudat és lelkiismeret, tudatos lelkiismeret, lelkiismeretes tudat. Ha még valami ritka kifejezésről lenne szó! Piero Coda, az Olasz Teológusok Szövetségének titkára és a Sophia Egyetemi Intézet igazgatója szerint a mai teológiai és filozófia gondolkodás két kulcsfogalma a tudat-lelkiismeret és a szabadság.  XVI. Benedek szerint pedig a “lelkiismeret alapvető szerepet játszik a szabad és igazságos társadalomban mind nemzeti, mind pedig nemzetközi szinten.”

A pápa horvátországi útja alkalmával a horvát értelmiségnek mondott beszédébenmegállapítja: “Igent kell mondanunk a modern kor nagy vívmányaira:  a lelkiismereti szabadság, az emberi jogok, a szabad tudományos kutatás elismerésére és garantálására, egyszóval a szabad társadalom eszméjére, és  szorgalmaznunk kell ennek fejlődését.  A racionalitást és a szabadságot azonban nem szabad elválasztanunk transzcendens alapjától, ellenkező esetben ezek a vívmányok saját maguk ellen fordulnak.”

XVI. Benedek következtetése: “A társadalmi élet és a demokrácia minősége nagyrészt attól függ, hogy mit értünk lelkiismereten és mennyit fektetünk a képzésébe. Ha az uralkodó modern felfogás szerint a lelkiismeret a szubjektivitás területére korlátozzuk, és ide száműzzük a vallást és az erkölcsöt, akkor a nyugat váláságára nincs orvosság és Európa hanyatlásra lesz ítélve. Ha azonban újra felfedezzük, hogy a lelkiismeret az igazság és a jó meghallásának a helye, Isten és az embertestvéreink iránti felelősségünk helye, akkor van remény a jövőre nézve, mert ez ad erőt mindenfajta diktatúra ellen.”

Tehát lelkiismeret, tudatosan képzett lelkiismeret, és nem csak szubjektív vagy privát lelkiismeret, hanem közös, közösségi, nyilvános lelkiismeret. Ébredés a szendergésből. Mert nem csak fasiszta meg kommunista diktatúra van, ahogy erre a pápa  a közelmúltban többször felhívta a figyelmet… Sokkal rafináltabb diktatúrák korát éljük ma, és nagy szükség volna a közösségi eszmélődésre!

Egy példa. Az amerikai szenátus  a napokban vizsgálatot rendelt el a nagy internetes cégek jogosulatlan adatkezelése kapcsán. A Google és a Facebook elleni vizsgálat Amerikában a civil társadalom nyomására indult el. Ezzel kapcsolatban írja az egyik hazai napilap: “Hazánkban a kutatások által is bizonyított társadalomkép szerint az emberek kevésbé bíznak egymásban és az intézményekben. Ezzel szemben az interneten szinte vakon megbíznak a különböző szolgáltatókban, és kitárulkoznak azoknak az ismerős és ismeretlen embereknek, akikkel ott kapcsolatot létesítenek.”

Az én meglátásom szerint a II. János Pál által is szorgalmazott közösségi lelkiség különböző fórumain jó lehetőség nyílik a lelkiismeretünk formálására, a tudatosság növelésére és a közös cselekvésre is. Az említett példánál maradva, az ilyen közösségekben helyére kerül az, ami a személyes és ami közösségi, ami az egyénre és szűkebb családjára tartozik csupán és ami a többiek épülésére megosztható, sőt megosztandó. És együtt reflektálni lehet a médiahasználat előnyeire és árnyoldalaira is. A Sophia Kollégium programja is hasonló célkitűzésekkel él: elősegíteni a közösségi tudományos reflexiót egy tudatosabb és felelősebb állampolgári magatartás érdekében.

Reklámok
Kategória: Nyilvánosság | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Sophia Kollégium

Ez év őszétől egy éves közösségi programot indítunk a szakkollégiumok mintájára Sophia Kollégium címmel, melynek célja a párbeszéd kulturájának megismerése személyek, tudományágak,  intézmények,  hit és tudás között, a Sophia Egyetemi Intézet szellemiségének terjesztése magyar egyetemi hallgatók és oktatók között, valamint magyar anyanyelvű diákok tanulmányainak elősegítése a Sophia Egyetemi Intézetben.

A Sophia Kollégium programjában részt vehetnek egyetemisták, fiatal értelmiségiek, egyetemi oktatók. Programján szerepel egy évnyitó és egy évzáró konferencia, valamint havi egyszeri esti találkozás pénteki napon, tavasszal pedig egy tanulmányi kirándulás.

A Sophia Kollégium részletes programját és a jelentkezés módját június elején fogom ismertetni.


Kategória: Sophia Kollégium | Megjegyzés hozzáfűzése

Romano Prodi a Sophia egyetemen

Az egyetem fennállása óta immár hagyománnyá vált, hogy Romano Prodi évente egyszer ellátogat a Sophiára, hogy egy napot a diákokkal töltsön. Ma délelőtti előadásának kissé sportos és tréfás címe ez volt: “A világ kerek, gyorsan gurul előre, hogyan érhetünk a nyomába.” Az előadás után beszélgetés a diákokkal, kérdések és elmélyült feleletek. Az a benyomásod, hogy nem előadást tart, hanem hangosan gondolkodik, veled együtt tűnődik a világ állapotáról. Valaki a fülembe súgja: “Prodi csak tartalom és szinte semmi forma, Berlusconi csak forma és semmi tartalom”. Mosolyogva igazat kell adnom neki. Prodi gondolataiban ugyanis vissza-visszatér a nagy államférfiak hiánya a politikában.

De Romanót szemmel láthatólag gyönyörűséggel tölti el, hogy a Sophia hallgatóiban ott van előtte az egész földkerekség. Engem meg az tölt el igazi szellemi élvezettel, hogy olyan embert hallgatok, akinek a fejében és a szívében ott van az egész glóbusz, és képes azt nem valamiféle érdek szemüvegén keresztül nézni, hanem önmagában, szédítő forgásában, zavarba ejtő komplexitásában. És vele a világot nem valamiféle álmodozó szemével látjuk, hanem az olasz miniszterelnök, az Európai Bizottság elnöke és az ipari gazdaság professzora szemével, aki saját bevallása szerint egész politikai karrierje során megpróbált együttműködéseket létrehozni, szövetségeket kovácsolni, nem átütő sikerrel. És ennek ellenére nem vesztette el a reményt.

A világ tehát rendkívül gyorsan változik. A népesség-kalkulátor szerint egy hónap múlva hét milliárdan leszünk, a század közepére pedig kilenc milliárdra rúg majd a golyóbis lakosainak száma. És a lehetséges jövőről szóló forgatókönyvek egyike sem látta előre az arab változásokat. Tudatában vagyunk-e egyáltalán annak, hogy mi történik velünk? Fel vagyunk készülve a problémák kezelésére?

Prodi szerint nem. Az élelmezés és a vízellátás problémája ma is a legnagyobb gond, és az lesz a jövőben is. Nincs használható forgatókönyv arra, hogy a gyorsan növekvő lakosság számára hogyan tudunk elegendő élelmiszert biztosítani. Ebben a rendkívül komplex kérdésben olyan tényezők is szerepet játszanak, mit az élelmezési szokások megváltozása világszerte, a gabonáról a húsra való áttérés. A mezőgazdasági termelés pedig világszerte csökken, Európában tudatosan korlátozzák, Afrikában és Ázsiában a konfliktusok és együttműködések a termőföldre és a vízkészletekre irányulnak. Valaha a Nílus Afrika egyik legbővízűbb folyójának számított. Ma a Nílus országainak mindegyike szinte kizárólagos igényt tart a Nílus vizére, völgyzáró gátakat épít, és a Nílus szinte kiszáradva éri el a Földközi tengert. Új nemzetközi politikai egyezményre lenne szükség az élelmiszertermelés, a termőföld és a víz ügyében, de fatális módon egyelőre nincs napirenden ez a kérdés. (folyt. köv.)

Kategória: Globalizáció | Címke: | 2 hozzászólás

Konfliktuskezelés Loppianóban

Május 1-től újra Loppianóban vagyok, hogy megtartsam tömbösítettem kurzusomat a párbeszédről. A Sophia két éves mesterképzési programjában több tárgy is foglalkozik a párbeszéddel filozófiai, teológiai vagy politikai szempontból. Az én feladatom az, hogy bemutassam a párbeszéd kommunikációs oldalát, első sorban a gyakorlati készségekre helyezve a hangsúlyt.

Prof. Ronald Ramer

Ez a kurzus azonban különleges abból a szempontból, hogy egy amerikai vendég-professzorral, Ronald Ramerrel tartom együtt. A tanítási programot közösen alakítottuk ki, egymással levelezve és Skype-on beszélgetve. Már túl vagyunk az első két órán, és megállapítottuk, hogy mindkettőnk számára különleges intellektuális élvezet ez a fajta team-teaching: párbeszéd a párbeszédről először kettőnk között, utána pedig a hallgatókkal. És úgy tűnik, hogy a hallgatók is élvezik.

Ronald konfliktuskezelési és mediációs specialista, így ebben az évben nagyobb szerepet kap a programban ez a szempont. Egy másik érdekes szempont, hogy Ronald és családja aktív tagja az egyik chicagói zsidó közösségnek, Ronald maga pedig egy zsidó kulturális központ igazgatója. Így a vallások közötti párbeszéd is napirenden van.

Kategória: Tanárok, Vallásközi párbeszéd | 1 hozzászólás

Határok

Március 11-én és 12-én került sor a Sophia Egyetemi Intézet éves konferenciájára „Il limite tra riconoscimento e condivisione”  (Határok: az elismeréstől a közösségig) címmel.

A határ keretet ad, korlátokat szab, kijelöli a pontot, ameddig nyújtózkodhatunk. De a határ távlatokat is nyit, küszöböt is jelent, amelyen átlépve új lehetőségek tárulnak fel előttünk. A görögök gonolkodásában központi szerepet kapott a pérász fogalma, amely védőbástyaként keretek közt tartotta az ember egyéni és közösségi létet, és megvédte őt káosztól. A görögök felfogása szerint mind az egyes ember, mind pedig a politikai közösség identitását a határai biztosítják. A rómaiaknak pedig külön határ-istenük volt Terminusz személyében, aki őrködött a limes felett.

A középkor a témát ontológiai szempontból dolgozta fel, szembeállítva az emberi lét végességét az isteni lét végtelenségével. A modernség pedig az emberi megismerés korlátait próbálta tematizálni. Kant egész filozófiai rendszerének kiindulópontját az emberi végesség és az emberi  megismerés korlátai képezik.

A konferencia bemutatta, hogy a határok és korlátok problematikája korunk gondolkodásában is központi szerepet játszik. Úgy tűnik, hogy a kölcsönösség fogalmára épülő antropológia új távlatokat nyit ebben a témában.  A főbb gondolatok ismertetésére még visszatérek.

Most a konferencia módszeréről szólnék néhány szót, amennyiben a konferencia megjelenítette a határokkal és korlátokkal kapcsolatos mai problmatikát és módszerével egy megoldási kísérletet is adott. Korunk világának komplexitását minden tudomány a saját tárgya és módszerei szerint tudja megközelíteni. Az egyes tudományok a jelenségek egyre mélyebb elemzését és magyarázatát nyújtják. Tárgyuk és módszerük azonban egyben korlátokat is szab: a komplex valóság megértéséhez szükség van az egyes tudományok eredményeinek integrációjára. Ez a diszciplinák közötti párbeszédben történhet, amelynek megvalósítására a Sophia is törekszik.

A közgazdászok: Vittorio Pelligra, Luca Crivelli és Luigino Bruni

A Sophián folyó kutatási munka egyik fontos fóruma a kéthetenként megtartott professzori szeminárium, amelyen az intézet oktatói és kutatói vesznek részt. Egyetemi oktatói pályfutásom alatt ez az egyik legizgalmasabb intellektuális tapasztalt, aminek részese lehetek. Itt beszéltük át alaposan a határok és korlátok problematikáját, az egyes diszciplinák megközelítéseit. Itt tisztáztuk, hogy valójában mi is a kérdés, melyek a főbb tájékozódási pontok, és hogy a konferencián elhangzó előadások hogyan hangolhatók egymásra. Látható vált, hogy a diszciplinák közötti párbeszéd elemi fontosságú, enélkül nem lehet továbblépni.

Nem kevés szellemi erőfeszítést igényel azonban a résztvevőktől, hogy saját tudományos mondanivalójukat úgy legyenek képesek megfogalmazni, hogy az egy másik diszciplinában jártas eleme számára is értelmezhető legyen. A nyereség azonban igen nagy.

A fentiek szellemében a konferencián nem elkülönült szekciók voltak, hanem diszciplináris blokkok, ahol két előadás hagzott el, amelyet egy órás párbeszéd követett. Egy-egy blokkban mindannyian közgazdászokká váltunk a közgazdászokkal, szociológusokká a szociológusokkal. A gyümölcsökről majd egy másik bejegyzésben.

Kategória: Tudományos párbeszéd | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Az első magyar diák

Körmendy Klári az első magyar diák a Sophián. Most másodéves és júniusban immár egy második MA diplomával a zsebében fog hazatérni.

Klári az első diplomáját az ELTÉ-n, művészettörténetből szerezte, szakdolgozatban a szimbólumokkal foglalkozott a kortárs szakrális építészetben.  A most készülő címe: A szépség foglama Chaira Lubich lelkiségében.

Hogy kerültél a Sophiára?

Mindig is érdekelt a szakrális művészet, a szakdolgozat írás közben támadt fel bennem az igény, hogy több teológiai tudásra tegyek szert, és így jobban megértsem a szakrális művészeteket. De az is érdekelt, hogy a művtöri hogy kapcsolható össze más tudományokkal.

Miért érdekes ez egy művészettörténésznek?

Már korábban hallottam arról, hogy gyümölcsöző párbeszéd lehetséges különböző tudományágak között, de ez kevéssé volt megfogható számomra. Az első dolog, ami a Sophián megragadott, az a mélyreható elemzések voltak. A tanárok nem állnak meg a jelenségek ismertetésénél, hanem arra törekszenek, hogy a dolgokat egy mélyebb összefüggésrendszerben ismerjük meg.

A teológiai tárgyak újabb és újabb ablakot nyitottak. Az első évben a cél az volt, hogy kinyíljon a szemünk a különböző megközelítésekre, az eltérő perspektívákra. Rácsodálkozhattunk a logika, a közgazdaságtan, a politika szempontrendszerére. A második év az elmélyedés, a különböző szempontok integrációját szolgálja.

Magyar diákként mi volt a legszembetűnőbb újdonság?

Alapélmény volt számomra látni, hogy másképp is működhet egy egyetem, mint amihez én szokva voltam. Otthon sok volt az előadás és kevés a szeminárium. Az előadásokon a diákok nem szólalhattak meg. Itt pedig láttam, hogy sok diáktársamnak normális az, ha belekérdez az előadásokba. A Sophián lehet a tanárokkal párbeszédet folytatni. Nekem ez szokatlan volt, meg kellett tanulnom, hogy elkezdjek gondolkodni már ott az órán. Most láttam igazán, hogy egy tekintélyelvű környezetből jöttem, ahol egyszerűn meg kellett tanulnom azt, amit a tanár lead. Ez a párbeszédre alapuló oktatás különösen fontos volt azoknál a tárgyaknál, amelyeket én eddig nem tanultam. Rákényszerültem, hogy “felébredjek”, és ne csak passzívan sajátítsam el az anyagot.

Egy konkrét tapasztalat?

Az egyik gazdasági tárggyal komoly nehézségeim támadtak, úgy érztem, hogy nem értek semmit, de ezzel nem csak én voltam így. Szóltunk a tanárnak, aki erre kifakadt, hogy neki is nehéz olyan diákokat oktatni, akiknek hiányoznak a matekos alapjaik. Az óra után aztán elnézést kért, hogy túl hevesen reagált, utána pedig megbeszéltük, hogy miként pótolhatjuk a hiányzó alapokat. Nekem igen sokat jelent, hogy itt a tanárok nem egy kis senkit látnak bennem, hanem emberként tekintenek rám.


Kategória: Diákok | Címke: | 1 hozzászólás